Felfekvés
A felfekvés (nyomási fekély) tartós, változatlan pozícióban történő fekvés vagy ülés során alakul annak következtében, hogy a bőrre és az alatta lévő szövetekre folyamatosan nyomás nehezedik. A felfekvés orvosi neve (decubitus) is erre utal, a latin szó jelentése: lefeküdni. Kialakulása elsősorban mozgásában korlátozott illetve legyengült, tartósan ágyban fekvő betegeket veszélyezteti.
A felfekvések kialakulásához a bőrt érő nyomás, dörzsölés, és nyíróerők együttes hatásaként fellépő iszöveti sérülés vezet. Elsősorban azok a testtájékok érintettek, amelyek nincsenek izom- és zsírszövettel kipárnázva és érintkeznek a fekvőhellyel, úgymint a keresztcsonti régió, a sarkak, a farpofák, a könyökök és lapockák (háton fekvés), a comb, csípőtájék és a bokák (oldalfekvés).
vannak kitéve felfekvésnek.
A nyomás hatására az érintett terület vérellátása csökken, sérülékennyé válik. A beteg mozgatása, mosdatása során a bőr húzódik, ez szöveti sérülést okozhat, ami a rossz vérellátás következtében nehezebben regenerálódik. A nem megfelelő oxigén- és tápanyag ellátottság következtében az érintett szövetrész elhal.
A felfekvés első látható jele határozott körvonalú fájdalmas vörösödés a bőrön, amely a nyomás megszűnését követően legalább 2-3 percig nem szűnik, az ujj nyomására eltűnik, de kis idő múlva újra megjelenik. A folyamat előrehaladtával a hámréteg sérül, hólyagosodás, majd nyílt seb keletkezik. A mélyebb fekély kialakulása ebben a stádiumban szakszerű kezeléssel még elkerülhető, de ha ez elmarad, a szövetelhalás a mélyebb rétegekre is átterjed.
Rizikótényezők:
Életkor:
Az idős, ápolásra szoruló emberek a felfekvés szempontjából legveszélyeztetettebb csoportba tartoznak. A különböző alapbetegségek következtében szervezetük legyengült, kevesebbet mozognak. Táplálkozásuk sokszor egyoldalú, rossz az étvágyuk, nem fogyasztanak elegendő folyadékot, bőrük is sérülékenyebb, sebeik nehezen gyógyulnak.
Immobilitás:
Fokozott a kockázat a bénult, a kezelés vagy műtét miatt mozdulatlanságra intett betegek, baleseti, gerinc- és medence-sérültek, szklerózis multiplexben szenvedők esetében illetve agyvérzést követően.
Inkontinencia:
Vizelet- illetve széklettartási zavarok esetén a bőr a tartós nedvesség következtében veszít védekezőképességéből, sérülékennyé válik.
A fájdalomérzékelés zavara:
Egy egészséges ember érzi, ha túlzott nyomás éri a bőrét és ösztönösen testhelyzetet vált, ez a reflex még alvás közben is működik. Ha azonban a fájdalomérzet valamilyen okból (pld. cukorbetegség) csökken, a beteg nem érzékeli időben a fájdalmat így nem reagál arra megfelelően.
Testsúly:
Mozgáskorlátozottság esetén a kóros soványság és a túlsúly egyaránt növeli a felfekvés kockázatát.
Alultápláltság:
Az alultápláltság leromlott általános állapothoz, levertséghez, gyengeséghez vezet. A fehérjében, vitaminokban és ásványi anyagokban szegény étrend, valamint a nem elegendő folyadékbevitel emellett a sebgyógyulás folyamatát is hátráltatja.
Nem megfelelő bőrápolás:
A bőr csak akkor képes ellátni megfelelőn védő szerepét, ha egészséges, rugalmas, és felülete sértetlen. A száraz, repedezett bőr kevésbé védett a fertőzésekkel szemben. A felfekvés megelőzésében kiemelt szerepe van a tisztításához, ápolásához és bőrvédelemhez használt speciális bőrápoló szereknek.
További rizikófaktorok:
A vérkeringési- és anyagcserezavarok valamint bizonyos bőrbetegségek növelik a felfekvés kialakulásának esélyét. A tartós láz, valamint az izzadás szintén kedvez a felfekvések kialakulásának.
A felfekvések kezelése elsősorban egészségügyi intézményben (kórház, szociális otthon, rehabilitációs intézet ) történik, hiszen az érintettek gyakran intézményi ellátottak. A felfekvés kezelése otthon ápolt betegek esetében is megoldható és eredményes lehet,amennyiben a seb nem előrehaladott stádiumú. Mindenképp szükséges a beteg és a hozzátartozók betanítása a tisztálkodás bőrápolással, sebkezeléssel, tehermentesítő eszközök használatával kapcsolatban. Lehetőség van emellett otthonápolási szolgálat bevonására is.
A kezelés célja a sérülés kiterjedésének megakadályozása és a meglévő sérülés gyógyítása. Ennek legfontosabb elemei:
- A sérülést okozó nyomás kiküszöbölése, rendszeres mozgatás, illetve mozgás, ha a beteg állapota engedi
- Keringés javítása (gyógytorna, stimulációs kezelések)
- Nyomásenyhítő eszközök alkalmazása, speciális alátétek, matracok,
- Szakszerű sebellátás, steril, nedves kötszerek alkalmazása. A sebkezelést otthoni körülmények között is orvossal egyeztetve, kizárólag az előírt eszközökkel szabad végezni. Előrehaladott szövetelhalás esetén sokszor elkerülhetetlen a nekrózisok műtéti eltávolítása, a nagy felszínre kiterjedő sebeknél saját bőr átültetése is szükséges lehet.
- Gyógyszeres kezelés (antibiotikum, fájdalomcsillapítók)
A felfekvés fájdalmas, hosszadalmas kezelést igénylő krónikus seb, amely előrehaladott állapotban súlyos szövődményekhez vezethet. Megfelelő ápolás mellett azonban a legtöbb esetben megelőzhető a nyomási fekély kialakulása.
Mozgásképtelen beteg esetén legalább 2 óránként testhelyzetet kell változtatni, hogy a nyomás ne tartósan ugyanazokat a testrészeket érje. A mozgatás során a beteg bőre minél kevésbé horzsolódjon, az ágynemű ne dörzsölje. Fontos, hogy a beteg mozgatását szakképzett ápoló végezze, illetve tanítsa be, mert a nem megfelelő mozgatás károsodást okozhat.
A lepedő legyen száraz, ráncmentes. A fokozottan veszélyeztetett területeket (pld. sarok) alá helyezzünk párnát, gyűrűt, illetve használjunk antidecubitus párnát, matracot. Az antidecubitus eszközök használata nem helyettesíti a beteg rendszeres mozgatását.
Ügyeljünk a bőr ápolására. Ennek része a rendszeres mosdatás, a bőr szárazra törlése, bőrápoló termékek használata,különös tekintettel az összesimuló bőrfelületekre. Kerülni kell a túl zsíros krémek használatát, mert ezek eltömítik a pórusokat akadályozzák a hőcserét. A veszélyeztetett területeken kerüljük az alkoholtartalmú készítmények használatát mert azok kiszárítják, sérülékenyé teszik a bőrt.
Amennyire csak lehetséges, igyekezzünk mozgásra bírni a beteget, legyen az néhány lépésnyi séta, vagy gyógytornász által betanított ágyban végezhető torna.
A megelőzés elengedhetetlen része a kiegyensúlyozott étrend, a megfelelő tápanyag- és vitaminellátás, és elégséges folyadék bevitel.
